Survivor

Eszembe jutott egy nyári történet.

Tavaly, mikor Parádfürdőn kirándultunk, észrevettünk egy varangyosbékát a fürdő előtti kis medencében. Ott kapaszkodott szegény egy tavirózsa levelébe, ki tudja mióta. Viktor mondta, h ő nem vizibéka, úgyhogy ez a kis pancsolás nem feltétlenül esik jól neki, szóval elkezdtem kipiszkálni egy ággal(kézzel nem értem el). Sikerült is- nem is nagyon ellenkezett - aztán végre kézzel elértem, és kiemeltem a vízből. A kis teste könnyű és száraz volt, féltem, nehogy kárt tegyek benne.

És akkor megtörtént a csoda. Nem elmenekült, amit az ijedt állatok tesznek ilyenkor általában, hanem csak ült a tenyeremben, és pihegett. Lehet, h butaság, de hálát érztem. Azt éreztem, hogy tudja, hogy én vagyok a megmentője, és nem kell tőlem félnie. Fantasztikus volt. Aztán elindult lassan, nyugodtan. Én meg csak néztem utána, talán kicsit el is érzékenyültem, és felhőtlenül boldog voltam.